2011. november 2., szerda

A sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott, a romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott... ~Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek.Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kössz, jól vagyok...♥ *attól hogy már nem szeret, a világ, világ marad.. az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..* Nem búcsúztunk el egymástól, de jól tudtuk, hogy a különéléssel a kapcsolatunk halálra ítéltetett. A telefon vagy a levelezés teljesen értelmetlen. Semminek sincs értelme, ha nem tudjuk átölelni egymást. Ordítanék,de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. s már nem bírom..íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhető benne, egy barátság vége. Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán. - Fiú: Mi az? A nőknek havonta van,és 3-4 napig tart. - Lány: Hát..őőőő.izéé. :$ -Fiú: FIZETÉS! :D Tudod,van aki némán ül,van aki megőrül,van aki tűr,és van aki elmenekül,de néha van aki küzd,és néha van aki nyer,ha kell belehalok,de nem adom fel.* Az élet egy nagy társasjáték, ahol néha kiütnek. Na és akkor mi van? Dobok egy hatost és folytatom, lépek tovább.